A hét elején még volt egy utolsó nagy hőhullám, aztán a hét második felében napról napra hidegebb lett. Ma már esett az eső.
Megint elmentem Bill-ékhez, vittem mindenféle alapanyagot paprikás krumplihoz. A mű elkészült, nagy sikere volt. Nem volt rossz, de az otthoni sokkal jobb. Minden alapanyag óriási volt: a hagyma, a kaliforniai paprikák, paradicsomok. Nehéz volt eltalálni a mennyiségeket, csak érzésre. Még holnapra összeérik a maradék.
A hagyma nem volt erős, de teljesen rendben megsült. A paprikák elég vastagok voltak, nem főttek olyan jól. A (bolti) paradicsomnak itt sincs sok íze. Sikerült teljesen jó lecsókolbászt találnom (lengyel kolbászként futott). A pirospaprikát még én vittem otthonról. Zsír/szalonna nem volt, úgyhogy valamilyen olajat adtak. Tegnap a boltban gondolkodóba estem, melyiket is kéne választani: volt kukoricából készült, zöldségből, olivából, szójából meg még egy fél tucat. Ár/érték arányban a kukoricásra esett a választás.
Erről jut eszembe, kitérő: a tegnap esti főzés után, egyik kézben tányér, másikban serpenyő. Hogyan nyitom ki az ajtómat? Sehogy. Le kell tenni valamit, mert ezeket a kilincseket/ajtónyitózáróberendezéseket nem lehet könyökkel kinyitni, egy teljes kéz kell hozzá! Pedig valamiért eddig szimpatikusak voltak.
Nagyon jó volt a társaság, sokan voltak, mert esküvő volt a napokban.
Képregény:
 |
| Előkészület |
 |
| Fő az egészség! |
 |
| Legónak látszó - ámde szopogatós cukorkák. Lehet belőle építkezni. Nem mézeskalácsházikót, de cukorpanelházat. |
A Chicagó medvék (foci) az utolsó percben megfordították az állást és nyertek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése