1. fázis: Az Orientáció

Elérkezett Augusztus 12-e, napra pontosan a 20 éves évfordulón útnak indultam Amerikába.
A repülő 9:45 kor indult, előtte a szokásos becsekkolás és biztonsági ellenőrzés. A beszállókártyámat már ezen a ponton nem találtam, de visszatérvén a biztonsági ellenőrökhöz, meglett. Nagy volt a kavarodás, össze-vissza jöttek a ládák, biztosan elkeveredett. Lényeg, hogy meglett.

A repülő simán odaért Frankfurtba. Óriási a reptér, minimum 15 percet taxiztunk a géppel mire a terminálhoz értünk. Nem volt gond, időben megtaláltam az új kaput, ami a legtávolabbi volt (ábécében biztos, mert az A terminálról a Z25-re kellett eljutni).

Az óceánjáró

Nem sokkal később be is lehetett szállni. A repülőn először gondolkodóba estem, hogy jó helyen járok-e, mert az utasok 80%-a ránézésre indiai volt. No mindegy. Mellettem egy indiai lány foglalt helyet, nem sokkal később ki is faggattam milyen filmeket érdemes megnézni.
A gépen az előttünk ülő székének a hátulján egy kis monitor volt, érintőkijelzős, lehetett filmeket nézni. Mivel kb 8 órás volt az út, ezt a lehetőséget nem is hanyagoltam el teljesen. Megnéztem a két és fél filmet.

A kis welcome package

Fejtámlába épített szórakoztatóközpont

Unaloműzőnek megfelelt. Nem mondhatom, hogy nagyon meleg volt a gépen, az utolsó órában már bevetettem a pokrócot amit adtak. Volt kaja is: két kicsi rágcsa, egy krumplispörkölt, valami túróssütivel (passz) és kb óránként jártak körbe innivalóval.
Repüljünk tovább.

Épp Anglia felett

Grönlandnál

Jó magasan

Közelebb

Még közelebb

A gép nagyjából időben landolt, max 5-10 perc késéssel érkeztünk Philadelphiába (Pennsylvania). Utána hatalmas sor fogadott az első erőpróbánál az immigration-nél. Gond nélkül, bár meglehetősen lassan átjutottam. Következett a csomagfelvétel. Eltelt újabb 10 perc mire megérkezett a csomagom. Elindultam a transzfer részhez, de hamar leszólítottak, hogy átnézik a bőröndöt. Hát jó, nem sietek. Átment a röntgenen, nem volt semmi, a kézipoggyászomból kidobatták a két szendvicset. Becsekkoltam a következő repülőmre (Pennsylvania-Harrisburg), ismét feladtam a bőröndöt.
Újabb akadály: az biztonsági ellenőrzés. Irdatlan sor. A repülő kb 10 perc múlva indult volna, de késésben volt, így maradt kb 25 percem. Amennyire tudtam, előrekéreckedtem. De így is nagyon lassan ment. Mindent le kellett vetni, a dobozok itt is összekeveredtek másokéval, teljes káosz mire összeszedem az holmijaim (ha egyáltalán sikerül). No mindegy, a szerencse, hogy az A1 terminálról az F-re kellett eljutni, ami természetesen a legtávolabbi. Gyalog 20 perc, de jár busz! Ami pont az orrom előtt mehetett el, mert én várakoztam elsőnek a következőre.
Végül jött busz, ahonnan érdeklődve végignézhettem a repülőm indulását. Nem sok, 5-10 perc elég lett volna, hogy elérjem. 5:50 körül indult, igaz, így is késéssel. Szerencsére elég hamar sikerült átfoglalni a 9:20-asra, bár láttam kiírva, hogy 7:56-kor is megy egy. Azt mondta az ürge, hogy az esélytelen, hogy felférjek rá. Telt múlt az idő, közben találtam egy másik srácot Equadorból aki ugyanerre az orientációra jött. Neki a 7:56-osra volt jegye. Ez a gép is késett, de biztos ami biztos, úgyse árt, miután beszálltak elindultam megkérdezni vajon felférek-e a gépre. Megelőzött kb 3 ember akiknek papírja volt, hogy várólistások. Végül valahogy utolsónak éppen felfértem.
Rövid út volt, kb 35 perces, kicsi, légcsavaros géppel.
Örültem, hogy nem kellett még másfél órát várni a másik repülőre.
Megérkeztünk, kifelé menet találkoztunk a szervezőkkel, a csomagokat is felvettük. Volna, de mindkettőnknek hiányzott a csomagja. (Nekem a feladott bőrönd.) Az elképzelés szerint a következő repülővel jönnek (9:20as). Megbeszéltük, hogy az egyik szervező még úgyis marad, mert még jönnek mások. Ha megérkeznek a csomagok, elhozza, míg a másik szervező átvitt mindket Harrisburgből Carlislebe ([karlájl], jól sejtettem). Hozzá kell tenni, hogy 18 órakor volt otthon éjfél. Most olyan 10 óra lehetett, ami hajnali 4-nek felelt meg. Becsekkoltunk, elfoglaltuk a szállást, éjfél után kicsivel meghozták a csomagom és nem sokkal később, hajnali 1 körül le tudtam feküdni. (Reggel 7 otthon.) Pár órát aludtam csak, mert egy jó kis vihar felébresztett, az órám meg teljesen összezavarodott.

2013. Aug. 13.

Reggel fél 8-tól reggeli egy másik épületben. Nagy ebédlő, hatalmas önkiszolgáló résszel, mindenféle kajával. Nem minden, MINDEN! Rántotta, sonka, rösti, mindenféle saláta, italok, műzlik, édességek (muffin, színes cukorkás csokis fánk, jellow meg még ki tudja mennyi egészségtelen cucc). Nagyon büszke vagyok, hogy megálltam, hogy mindent megkóstoljak, az édességeket pedig messziről elkerültem.
Köszöntős, ismerkedős, bemutatkozós órákkal folytattuk a napot. Ebédre szerény salátás, csirkés tál volt. Nem vettem sokat és utána is erős voltam, nem mentem vissza venni. Ülésrend volt, aszerint ki melyik egyetemre megy tovább. Sajnos elém került egy csokis-karamellás muffin és meg kellett ennem.
Itt kell megjegyezni, hogy a társaságból ketten voltunk csak fél évre visiting student researcher-ök, a többiek (kb 40-50 fő) mind 1-2 éves mester; vagy hosszabb (teljes) phd képzésre jöttek.
Pár órányi infó arról, hogy milyen további teendők vannak még (ügyintézés, amire amúgy nincs is idő?!), egészségbiztosításról tudnivalók, stb...
4-6-ig szabad program, elsétáltunk a Wal-Martba, de nem sok idő volt körülnézni, jöttünk vissza a vacsorára.
Előétel dinnyés paradicsomos saláta. Következő: grillezett hal rizzsel és egy icipici olyan szósz mint a sushihoz van, illetve valami zöld(ség), nagyon jó volt. Este elmentünk még egy kisebb szórakozóhelyre nagyjából éjfélig network-ölni.
Megjegyezendő, a wifi nagyon hektikusan működik, nem is megy minden szolgáltatás. A szálláson a vezetékesre még bejelentkezni sem sikerült.

2013. 08. 14.

Ma ugyanígy reggel kelés, nehezen, de visszafogott reggeli (rántotta, kevés virsli, zöldség, sárgadinnye).
Van egy helyi kezdeményezés: Project S.H.A.R.E., étel ruha és egyéb adományokat gyűjtenek, majd odaadják a rászorulóknak. A teljes csapatot bevetették, a felhalmozott ételeket kellett szétosztanunk. Nagyon erősek a közösségek, az önkénteskedés. Mindenki kapott egy kajakupacot (én makarónis és spagettis konzerveket) és jöttek körbe bevásárlókocsival az emberek, és adtuk nekik a cuccokat. Azt mondták nagyon rossz helyzetben lévő emberek (de hát még ők is autókkal járnak), akik nem tudják beszerezni maguknak, vagy nem könnyen - az élelmet.

Kajaosztás 1

Kajaosztás 2

Kajaosztás 3

Vissza a suliba, munkahelyi viselkedésóra, ebéd (nagyon óvatos, már nem is emlékszem), politika óra: rendkívül jó volt az előadás, illetve sokan elcsodálkoztak a Prezi-s előadáson (powerpoint helyett).
Ekkor indult a busz Gettysburgbe ahol megtekintettünk egy dokumentumfilmet (3 vetítővel extraszéles válasznon) és a körképet, ami teljesen hasonló, mint a Feszty-körkép, csak itt volt hozzá narráció, és az aktuális dolgokat jobban kiemelő fényhatás.

Körkép panoráma

Kis várakozás, busz, dombtető, ahol harcoltak, busz végig a környken, a városközpontban kitettek minket egy korábban kapott 20 dolláros bankjeggyel, hogy van 3 óránk, együnk.

Árnyékban

Chevy Volt

Kaja

Kajálda

Kis csoportokra bomlottunk és végül bementünk egy dining helyre ami kb olyan volt, mint a filmekben a szembeülős kis kajáldák ahol a pincérnő mindig kancsóban hozza a kávét. Na itt bűnözés volt, méghozzá hamburger. Sültkrumplit is adtak hozzá. "Szörnyű volt". Eltüntettük, fizettünk, a borravalót visszavittük az asztalra. Utána maradt még idő, és a költségkeretet sem merítettük ki, hát csak nem szembe jött egy fagyizó?! Félve közelítettünk, mert bizony az emberek kétszer nagyobb fagyistölcsérrel a kezükben távoztak mint az általunk normálisnak nevezhető, rajta 2-3 gombóc vagy inkább gömböc, ami darabja 3x akkora mint amit el lehet képzelni. Hogy nem esett le róla? Nade nem csak tölcsérben, hanem minivödörből, fél literes pohárból is fagyiztak egyesek. Mikor odaértem, kérdeztem, hogy van-e kisebb. Van! 1 óriás gombóc a kid's size, kettő a simple (!) és utána jönnek a "normálisak". 1.55+áfáért kaptam kid's size pisztáciát (home made) ami valóban megfelel 2-2,5 otthoni gombócnak, illetve nem, mert ebben még pisztácia magok is voltak. Érdekes, minden ár áfa nélkül értendő. (Visszaszámolva 6% körüli lehetett az áfa, de utána kell nézni.)
Végül busszal vissza, először sikerült rendesen elolvasnom a leveleim, utána ki is dőltem. Az időátállás már egészen jól alakult. A lényeg, hogy nem szabad aludni, amikor a saját óránk szerint aludni kellene, így 1 max 2 nap alatt fel lehet venni a ritmust. Meglepően jól ment.

2013. 08. 15.

Az utolsó teljes napon, csütörtökön is reggelivel kezdtünk, kicsit több időt adtak rá az előadások előtt.
Önmegismerős DISC statisztika értelmezés, csoportfeladatok. Érdekes volt. Culture shock és kezelése, ez volt Rovaniemiben is. Beszélgetés a tavaly érkezett ösztöndíjasokkal: hasznos, lehetett kérdezni mindenfélét.
Délután megtekintettük a a főiskola farmját ahol hallagók termesztik a krumplit, paradicsomot, kukoricát és még állatokat is tartanak   (plusz még fizetést is kapnak).
Este bócsóvacsora helyi fontosabb emberekkel, a mi asztalunknál a főiskola elnöke ült, de nagyon unalmas volt és mindenki örömére előbb el is ment. Vacsora után átmentünk a helyi pubba, nagyszerű búcsúprogram volt.

Jurta - itt laknak a növendék farmerek

Farmernövendék

Farm megtekintés

2013.08.16.

 Reggeli után pakolászás, az ottmaradtakkal beszélgetés és végül a 12:30-as busszal (szervezett egyetemi busz, indítottak két óránként egy járatot, hogy mindenki elérje a gépét) ki a reptérre.

Egy ház a sok közül

Még egy

Vidám buszsofőr fánkot osztogat

Harrisburg-Chicago gép javítás közben

A repülőjegyemen nem volt rajta a légitársaság, valamiért a US Airwaysnél próbáltam, de a sokadik sikertelen próbálkozás után kiderült, hogy United Airlines, így az ők becsekkolópultjánál kellett próbálkozni (jó, hogy nem volt gitárom: http://www.youtube.com/watch?v=5YGc4zOqozo ). Egyből sikerült.
A biztonságiak után kerestünk egy beülős kajáldát, ahol elterveztük, hogy bizony el fogjuk tölteni az időt. Ettem egy "szendvicset", jó drága, de termetes. Sültkrumpli is járt hozzá.
A gép nem sokkal a tervezett indulás előtt érkezett meg, majd ez tovább, kb félórával későbbre csúszott, mert valamilyen műszaki probléma volt. Végül mégiscsak felszálltunk, meglepett milyen kicsi belülről. Bal oldalon egy sor ülés, jobb oldalon kettő. Tulajdonképpen az egyetlen nem ablakos oszlopba kerültem. Az út egész rövid volt, valamivel több másfél óránál. Kifelé jövet végig követtem a táblákat (baggage claim), amik valóban elvezettek a csomagomhoz, ahogy odaértem, rögtön jött is.

Chicago reptér belülről

Kajálda az autópálya felett

Rá pár percere megláttam a profot is. Nagyon barátságos, állandóan pörög. Kaptam vacsorát, utána megnéztük a közeli középiskola focipályáján a gyakorló zenészeket, bekukkantottunk az iskolába is.
Mindenhol óriási nagy a hely, van mit csinálni (a suliban még úszómedence is van)...

Zenészek gyakorolnak

(szerk: képfeliratok. lassú a net, videókat még nem tettem fel)