Előző éjszaka elaludtam a blog írása, előkészítése közben, de valahogy mégis összejött.
Reggel 7-kor már talpon, fél órára rá már autóban, egy bicikli társaságában indultunk útnak a professzorral egy parkba. Ugyanis ilyenkor szokott futni az ismerőseivel, én meg kaptam egy biciklit tekerni. Nem volt különösebb gond, a 10 mérföld (16 kilométer) a futók tempójában nem is izzasztott meg. Harmadik lettem, igaz csak pár lépéssel az első helyezett előtt. Teljesen megelégedtem a dobogós hellyel. Mégis volt egy pont, amikor megálltam és elfelejtettem, hogy a pedálon van láb-beakasztós szerkezet (kosár) ami megakadályozza a láb véletlen - és direkt - elmozdulását, bizony nem könnyű megállni egyhelyben. Ez nekem sem sikerült amit egy oldalra huppanással konstatáltam. Én sem tudtam megállni - nevetés nélkül.
A jóleső reggeli mozgás után betértünk egy útbaeső Starbucks kávézóba (még sosem voltam), ahol kávé-szerű ízesítésű jeges vizet adnak, amit további (csoki, vanília, fahéj és egyéb) porokkal próbálnak ihatóvá tenni. (Plusz ingyen utántöltés.)
Miután visszaértünk, végre volt időm ügyetintézni, levelezni.
Délután 2-3 környékén vendégek érkeztek grillezős-beszélgetős összejövetelre: a professzor lánya, unokahúga a barátaikkal, illetve néhány hallgatója, mind az én korosztályomból. Nagyon sok és finom kaja volt, aminek az elfogyasztásában csak kisebb súllyal vettem részt.
 |
| Sok kaja |
 |
| Kevesebb kaja |
Kaja után kriketteztünk (vagy annak egy változatát játszottuk), meglehetősen szórakoztatónak bizonyult. Az összejövetel egészen estig tartott. Sok, nagyon hasznos infót ki tudtam deríteni és lesz kikhez fordulnom ha felmerül még további kérdés.
 |
| Fura kalapáccsal fura golyók fura drótkapukon átütése |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése